TIZENNÉGY

Corran Horn tehetetlennek érezte magát, amint a trandoshai végigvonszolta a kihallgatószoba felé vezető folyosón. Az injekció, amit egy Emdi droid adott be neki, már kezdte kifejteni a hatását. Tudta, hogy a kotyvalékban skirtopanol is van, az pedig nem jó. Amikor a CorSecnél egy gyakorlat alkalmával beadták neki, még gyermekkori csínytevéseit is bevallotta. Ez önmagában csak komikus lehetett volna, ám apjának egyik cimborája a kihallgatás anyagát átadta az apjának.

Nem hiszem, hogy Jégszív... Amikor elkezdte a mondatot, még megvolt a vége, de abban a pillanatban, hogy kimondta Jégszív nevét, mindez eltűnt. Corran tudta, hogy a drog a kívánt módon fog hatni. A gondolatra felnyögött, amiért egy hatalmas pofon lett a jutalma. Az ütés, a trandoshai áporodott rothadásszaga és a kihallgatástól való félelem borzalmas egyvelegként terhelte a testét. Apró, holografikus figurákat látott maga előtt a levegőben. Két férfi meg egy nőstény quarren üldögél egy kávézó asztala mellett. A férfi - az apja - valamit élénken magyaráz. Annyira belemerült, hogy még az arca is belevörösödött, s közben ujjával a másik férfit bökdöste.

Egy trandoshai fejvadász lépett a képbe, vállára vetett bő porköpenyben. A gyíkember elhaladt az asztal mellett, és Corran előtt állt meg, úgy, hogy zöld, pikkelyes feje eltakarta az apját. Egy lépést hátrált, a köpenye alól előkapott egy kábítót, csőre rántotta, majd megfordulva lassan végigkaszált az asztalnál ülő alakokon.

A quarren egyszerűen szétrobbant. Corran apja két lövést kapott a mellébe, amitől a boksz falának tántorodott. A kis férfi, akinek magyarázott, megpróbált elbújni, de szerencsétlenségére a trandoshai következő lövése szilánkokra szaggatta az asztalt, így ő is kapott három lövést, mielőtt a negyedik levitte a fejét.

Corran önmagát is látta a színen. Azt nem, hogy miként került oda, csak egyszerűen ott volt. Ott térdelt a vérben, az asztal romjai között. Az apja testét tartotta a karjában. Egy rongydarabbal letörölgette az arcáról a quarren ráfröccsent vérét, míg végül az apja kinyitotta a szemét, és azt mondta, jobban van.

De a mellén ott éktelenkedett a két fekete lyuk. Először viperamarás nyomára emlékeztette, azután az egyik lyuk jeges kékre változott, a másik pedig vörösre, mint az izzó láva. Az egész forogni kezdett, majd megnyúlva fehérré változott, ahogyan a csillagok, amikor az ember átlép a hiperűrbe.

Corran megrázta magát, s egyszeriben ott állt Ysanne Isard előtt egy vakítóan fehér szobában. Isard a szemöldökét ráncolta.

- Milyen érdekes, hogy mindegyik kihallgatást az apja halálának felidézésével fejezi be. Számtalan pszichiáterjelölt állítaná, hogy ez a megszállottság kiváló bizonyítéka annak, hogy olyan haszontalan önfegyelmező módszerekhez fordult, mint amilyen a jedi tréning. Én azonban nem ezt tartom.

Corran hunyorgott a szemével. Nem emlékezett rá, hogyan került a folyosóról a kihallgatószobába, az ember formájú alak kezei közé. A kötelékek már annyira vágták a csuklóját, a bokáját, a mellét és a derekát, hogy abból tudta, már jó ideje gúzsba van kötve. Nem emlékezett semmire, csak az apja halálát látta újra lejátszódni a szeme előtt, viszont a torka erősen kapart, ebből sejtette, hogy sokat beszélt. Vagy sikoltozott.

Isard megfordult, a profilját mutatta feléje, és intett a tükröző üvegfal mögött álló segédjének.

- Amennyit mostanáig megtudtam, az egy halom pletyka, ami talán kielégítene egy koréliai diktátort, nekem azonban mindez értéktelen. Nem túlságosan ártotta bele magát a Lázadók ügyeibe, ezért nem tud használható információkkal szolgálni róluk. Legalábbis nem hiszem, hogy tudna. Sokkal valószínűbb azonban, hogy emlékezetének bizonyos területei ellenállnak a kihallgatásnak.

Corran a fejét rázta.

- Csak nem a megfelelő fickót kapta el.

- Akkor csak annyit kell elérnem, hogy maga legyen az, ugye? - Szeme idegesen villant, amikor megint Corran felé fordult. - Ha Gil Bastra nem a külső világokra küldi magát, a Lázadókhoz csapódott volna. Ma már Cracken bizalmas embere volna, és akkor több hasznát látnám. Még így is fennáll a lehetősége annak, hogy ő építette be magát a Zsiványkommandóba, hogy szemmel tartsa Tycho Celchut, és felderítse a kapcsolatát velem.

- Nem.

- Nem? Csak Cracken tehette. Az ő ügynöke volt, ugye?

Corran határozottan megrázta a fejét.

- Nem. Nem kémkedtem Crackennek.

- Ha bármit elhinnék magának, ezt is elhinném. De sajnos van bizonyítékom. - Félreállt, mert a trandoshai közelebb tolt egy műszerekkel megrakott kocsit, amiből mindenféle szonda meredezett, és aminek a színes kijelzői pazar fényjátékot varázsoltak Corran elé. A szondák vége tapadókorongban végződött, hogy könnyen csatlakoztatni lehessen őket a testhez. Amint a kocsi közelebb ért, Corran orrát megcsapta az ózonillat. Nem túlságosan tetszett neki a dolog, főleg amikor meghallotta a lába mellett a kattanást, amikor a trandoshai a helyére illesztette a készüléket.

Isard olyan mosollyal nézett rá, amitől Corrannak kedve támadt kiugrani az ablakon.

- Ezt a kínzógépet Darth Vader tervezte, többek között ezzel kínozták Han Solót a Bespinen. Mint tudja, az embernek számos különféle érzékelő idege van. Ez a szerkezet ezek közül hármat stimulál. Eredetileg csak a fájdalom receptorait stimulálta, de átalakíttattam, mert rájöttem, hogy a fájdalom a meleg- és hidegérzékeléssel kombinálva sokkal jobb eredményt hoz.

Corran elhatározta, hogy szétszakítja valahogy a kötelékeit, de annyira bódult volt, hogy a gondolatnál tovább nem is jutott.

- Akkor hát kezdjük, Horn hadnagy. Csak mondjon el mindent, amit tudni akarok...

- ...és nem fogom megkérni a bíróságot, hogy tekintsen rosszindulatú tanúnak.

Iella Wessiri már szinte sajnálta Erisi Dlaritet, miközben Halla Ettyk igyekezett rávenni az együttműködésre. A tárgyalás megkezdése előtt Iella és Halla megegyeztek, hogy a Zsiványkommandó tagjai ellenkezni fognak, és mindent elkövetnek, hogy ne kelljen Tycho Celchu ellen vallani. Halla ezért úgy döntött, hogy előreveszi őket, s miután félreállítja mint hasznavehetetlen tanúkat, behívja a többit, akik viszont tanúskodnak amellett, hogy Tycho a Birodalom embere. Halla figyelmeztette őket, hogy Nawara bizonyára visszaszólítja őket a tanúk padjára, de addigra már annyi bizonyíték lesz Tycho ellen, hogy az ő szavuk már aligha nyom a latban.

- Dlarit repülőtiszt, ön hogyan érkezett a Coruscantra két héttel ezelőtt?

Erisi felemelte a fejét, és kék szeme dacosan villant.

- Corran Hornnal együtt jöttem álruhában, mint kuati telbun és az úrnője. Az egész úton és az elkövetkező napokban szinte állandóan együtt voltunk. Jó barátok vagyunk, és nagyon sokat beszélgettünk.

Halla Ettyk bólintott.

- Tehát bizalmas barátok voltak?

- Bizalmas információkat is megosztottunk, igen. - A fekete hajú nő udvariasan mosolygott. - Nehéz megtartani a titkot, amikor valakivel össze van zárva az ember.

- És Corran Horn úgy érezte, hogy magával szabadon beszélhet mindenről?

- Tiltakozom: nem a tárgyhoz tartozik.

Iella Nawarára pillantott. Agynyúlványai megrezdültek, ez elárulta, hogy ideges, mindenesetre a twi'lek mindig ott tiltakozott, ahol Halla megjósolta. Azt mondta róla, hogy tehetséges. Nem hiszi, hogy meg tudja nyerni a pert, de hogy Crackent nem hallgatja ki, arra nem számított.

Halla Ackbar admirálisra pillantott.

- Ez alapvető kérdés, admirális. A tanú együtt élt Corran Hornnal a pilóta élete utolsó szakaszában. Képet alkothat a viselkedését illetően.

- Elutasítva.

Erisi röviden elgondolkodott.

- Sok dolgot nyíltan és őszintén megbeszéltünk egymással.

- Milyennek ítélte a feltételeket, mialatt Hornnal töltötte minden idejét?

A thyferrai pilóta vállat vont.

- Láttam csatában, higgadt volt és jó vezető. Egy hős. És láttam hagyományos helyzetekben is. Vidám természetű volt, barátságos és... vonzó. Számos különféle szituációban láttam.

- Coruscant elestének éjszakáján milyennek látta?

- Nyugtalan volt, zaklatott.

- És mi okozhatta a nyugtalanságát?

Erisi lebiggyesztette az ajkát.

- Corran azt mondta...

- Tiltakozom! - állt fel Nawara Ven. - Ez szóbeszéd.

Halla Ettyk egy lépést tett előre.

- Csupán egy kivételes, izgatott kitörésre akarok rákérdezni. Egyszer már kijelentette, hogy nyugtalan volt.

Nawara Ven odalépett Halla mellé.

- Tanult kollégám nyilván anélkül is tudja, hogy a nyugtalan lelkiállapot, és valaminek a kimondása még nem tekinthető kivételes, izgatott kitörésnek.

- Fenntartjuk.

Nawara halványan elmosolyodott, és visszament az asztalhoz. Halla viszont elkomorult.

- Jól van. Dlarit repülőtiszt, beszélt Corran Hornnal azelőtt, hogy elindultak a bevetésre?

- Igen.

- Azt mondta, nyugtalan és zaklatott volt. Ezt a lelkiállapotát szokatlannak tartotta?

- Tiltakozom, az ügyésznő irányítja a tanút!

- Fogalmazzon másképpen, parancsnok.

- Dlarit repülőtiszt, milyennek ítélte akkor Horn hadnagy lelkiállapotát?

Erisi húzogatni kezdte a füle mellett egyik hajfürtjét. - A nyugtalanságát meg tudtam érteni. Mindannyian aggódtunk amiatt, hogy sikerül-e a küldetés vagy nem.

- És a zaklatottsága?

- Az nem volt jellemző Corran Hornra.

- Tapasztalt olyasmit, ami megmagyarázza ezt a lelkiállapotot?

A tanú tétovázott.

- Láttam, amint Corran Horn beszélget Tycho Celchuvel. Nem hallottam, miről beszélnek, csak láttam őket, azután Corran odajött hozzám.

- És akkor megtudta?

- A beszélgetés miatt volt ideges.

Iella az asztalon heverő adattáblára pillantott. Halla már kiszedte Erisiből, amit akart: hogy Horn a Tychóval folytatott beszélgetés után zaklatottá vált. Ha megesketik, azt is megtudhatják, miről beszélgettek. Halla ezt szeretné ugyan, de nem teheti meg. Az izgatott kitörés tényénél többre számított.

Halla Nawara felé mosolygott. - Az öné a tanú.

A twi'lek felállt.

- Dlarit repülőtiszt, mennyi idő telt el az utolsó és az azt megelőző beszélgetésük között?

- Egy óra.

- Épp most vallotta, hogy Corran Horn beszélgetett Tycho Celchuvel. Látta Corran Horn hadnagyot mással is beszélgetni, azt megelőzően?

- Nem.

Nawara felkapta a fejét, mintha a válasz meglepte volna. - Nem látta Horn hadnagyot és Mirax Terriket?

Erisi vállat vont.

- De, azt hiszem, igen. Láttam, amint egymás mellett ülnek, aztán Mirax elrohant. De nem emlékszem, hogy beszélgettek volna.

- De feltételezhetően beszéltek egymáshoz?

- Igen.

- Tehát úgy néz ki, Corran Horn számos beszélgetést folytatott, s ezek bármelyike felzaklathatta.

- Gondolom, igen. - Erisi néhányszor pislantott. - Lehetséges.

A twi’lek meghajolt.

- Köszönöm, repülőtiszt, végeztünk.

Corran úgy érezte magát, mint egy égő jégtömb a tomboló vihar villámai között. A húsa szinte égett, a csontjai ugyanakkor jéggé fagytak. Testének valamennyi fájdalomreceptora mondhatni folyamatosan lüktetett. A fájdalom hol a talpánál kezdődve húzódott felfelé, hogy aztán felülről zúduljon rá, mint valamilyen záporeső, hol pedig itt-ott sajdult bele tompán teste valamelyik részébe.

Szívből örült volna a halálnak, csak ez a borzalom ne tűnt volna már örökkévalónak.

Szisszenést hallott, majd egyszeriben levált róla a készülék, amit ő magában induktornak nevezett el. Corran ernyedten roskadt össze, és megörült a kötelékek okozta állandó, de elviselhető fájdalomnak. Verejték csurgott végig az arcán, és marta a sebet, amit kínjában harapott az ajkára. De még ennek is örült azok után, amiket átélt.

Ysanne Isard lépett a kihallgató szobába, és intett a trandoshainak, hogy távozzon.

- Igen érdekes, ahogyan viselkedik, Horn. - A falon lévő tükröző üveg felé fordult. - Fájdalomtűrése igen figyelemreméltó.

Corran vállat akart vonni, de minden energiáját felemésztették a kihallgatás során üvöltve kimondott válaszok. Nem emlékezett rá, mit mondott. Azokban a világos pillanataiban, melyek villanásnyi szünetet jelentettek az agóniában, csak a hő- vagy fagyhullám érzésére tudott koncentrálni. Mihelyt megállapította, melyiket érzi, máris a másik támadt rá veszett erővel. Most, hogy nem érez fájdalmat, az érzékeit is csalókának tudja, ezért csak sejti, hogy abbamaradt a kínzás. Aprócska győzelem.

Isard csípőre tette a kezét.

- Maga igazi problémát okoz nekem. Nem tud annyit, amennyivel a hasznomra lehetne, a Zsiványkommandóban pedig oly alacsony a beosztása, hogy szinte senkinek nem számít. Ha visszaküldöm, magával is úgy fognak bánni, ahogyan Celchuvel bánnak most. Még csak nem is lesz szabad a letartóztatása előtt, mint Celchu volt. Ezért nem is hajlok arra, hogy visszaküldjem... Másrészről kiválóan elvegyülhet a bosszúállóim között. Fájdalomtűrése okán sokáig tarthat, amíg kiképezzük birodalmi ügynökké, de nem lehetetlen a feladat. A lelke mélyén tudja, hogy a Lázadás törvénytelen mozgalom, s ez jó kiindulási alap lehet, hogy átformáljam azzá, amivé akarom. Létrehozok egy Megtorló Kommandót, amely felhajtja és elpusztítja a Zsiványkommandót. Zsiványt használok fel a Zsiványok ellen. Kellemes ötlet.

Corran nem tudta, milyen forrásból, de annyi erőt öszszegyűjtött, hogy elmosolyodhasson.

- Nem fog addig élni, hogy lássa, amint a bajtársaim ellen fordulok.

- Nagyszerű, ellenem irányul a dühe. Kitűnő. - pózolta Isard, és még udvariasan tapsolt is hozzá. - Gyűlöljön, amennyire csak tud! Nekem szóló dühét azok ellen fordítom, akik nem tudták megóvni tőlem. Nem maga az első, akit átformálok, de nem is az utolsó.

- Nem fogok megtömi.

- Ó, dehogynem. Mind megtörtek. - Ünnepélyesen bólintott, mire az emelőszerkezet lassan az induktor fölé engedte. - És ha darabokra törik is, majd összerakom, és örömmel, kérdezgetés nélkül teljesíti majd a parancsaimat.